Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hagyományos és az újszerű egyensúlya a nevelésben

2015.09.29

Ismét egy új tanév küszöbén állunk. Szülő, gyermek, nevelő megújult erővel, nagy elhatározásokkal kezdi a 2015/2016-os tanévet. Mindannyian abban bízunk, hogy most minden jobban fog sikerülni, mint az előző évben. Reménykedünk, próbálunk optimisták lenni a jövőt illetően.

Mégis annyit hallani megkeseredett nevelőkről, kétségbeesett szülőkről, boldogtalan gyermekekről, hogy sokan azt hiszik, gyermek és felnőtt csak szomorúságot okozhat egymásnak. Pedig a nevelés otthon is, az iskolában is csak akkor lehet eredményes, ha nevelőknek és gyermekeknek egyaránt örömet jelent.

Az első alapszabály: „ A rontáshoz elég egy pillanat, a gyógyításhoz kell a türelem.” Az első komoly figyelmeztetés minden felnőttnek, mielőtt kimondaná a durva szót, meg kell várni, amíg ez a rossz pillanat elmúlik. Ha azonban mégis elrontottunk valamit, vagy ha még nem látjuk munkánk eredményét, nem szabad elfelejteni: a gyermeknevelés a világ legcsodálatosabb türelemjátéka.

A második alapszabály: „Magunkban rejlik gyógyszerünk gyakorta.”(Shakespeare). Manapság divat a felelősség áthárítása, holott a gyermekek első számú szakértői a szülők és a nevelők. Jobban oda kell figyelni rájuk, több megértést, határozottságot, rugalmasságot igényelnek, nem szabad sajnálni a fáradságot tőlük.

Érdemes megjegyezni: „A szülő, a gyermek és a pedagógus a nevelésben olyan háromszög elválaszthatatlan részei, amelyben, ha az egyiknek rossz, a másik kettő is szenved, s ha az egyik boldog, a másik kettő is élvezi az örömét.

Úgy tűnik, talán túl nagy hangsúlyt kapott, túl sokat említődött az „öröm”. Ezt azonban nem lehet elég sokszor mondani.  A vidám jó szív tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet! A nevelésben, pedig kifejezetten mérgező a rosszkedv.”      

A gyermeknek mindenféle érzelemmel meg kell ismerkednie. A nevelésben van helye a meghatódásnak, a szomorúságnak, a komolyságnak, a következetes szigornak. A gyermek a derűt épp oly könnyen veszi át, mint a keserűséget. Annyira van tehát szükség, hogy a jó hangulatot mindig át kell adni. Az viszont önuralommal elérhető, hogy a rosszkedv ne ömöljön át a felnőttről a gyermekekre.

Napjainkban sokan azt gondolják, megtanulni azt kell, ami a tankönyvekben van, megtanítani azt kell, amit a tantervek tartalmaznak. Ez is fontos. De emberré csak az válhat, aki ennél sokkal többet, a humanitás, a tisztesség, az emberség számos összetevőjét, a magasabb rendű érzelmi-akarati tulajdonságokat is elsajátítja. Ebben is egyensúlyt kell teremteni: az érzelmi, értelmi, erkölcsi nevelés egyensúlyát. Ideje volna, hogy a morális nevelés, a jellemfejlesztés megfelelő súlyt kapjon.

Zaklatott korunkban sokszor nagyon nehéz türelmesen figyelni a gyermekekre, meggondolni a szavainkat, határozottnak, következetesnek lenni. Sokan nem is hiszik, hogy érdemes minden apróságra ügyelni. De ismervén az angol mondást: „ha valamit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni.”

Gyermeket nevelni, pedig nemcsak érdemes, hanem a legcsodálatosabb is.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok szülőknek, pedagógusoknak, tanulóknak egészséget, kitartást és sikerekben gazdag új tanévet.

 

Bíró Anna-Veronika tanító néni

Forrásanyag: Nanszákné Cserfalvi Ilona:Mindennapok pedagógiája