Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mese gyógyító ereje

2015.02.16

 

 A családból, óvodából, a gyermekkorból, az iskolából, a munkahelyről, sok élményt visz magával az ember egész életére. Derűs, vidám, kedves történeteket, de életre szóló tapasztalatokat is. Megmarad bennünk egy-egy élmény, amely valamilyen eseményhez kötődik. Így emlékszem, például, hogyan mesélte nagymamám a betegágyam mellett a „Kékszemű történetét”és ez gyógyír volt  számomra. Vajon a mai gyermeknek mit jelent a mese, lehet-e gyógyír számára?

Az a gyermek, aki meséken nő fel, lelki gazdagságot kap útravalónak, ezt vallom és hiszem, mert ha elkezdek mesélni, elcsendesednek a gyerekek és egy-két perc múlva már viszi őket a képzelet ereje csodálatos helyekre. Mesélni nem csak este lehet, mert mesébe szőhetjük a tudományos ismereteket a „Szél úrfiról”, az „Évszakok tündéréről”, „Föld anyáról”, stb. A „mesekorban” lévő gyerek feltétlenül hisz a csodákban, két tudatszinten mozog, vagyis úgy tudja beleélni magát a mesébe, hogy közben, nem veszíti el a kapcsolatát a világgal. A mese nem a gyermekkor haszontalan időtöltése, hanem az ismeretszerzésnek egy kiegészítő eszköze. A mesék tele vannak ismétléssel, ezért mondják a gyerekek ezt már hallottam, de ezek az ismétlések fenntartják a folyamatos figyelmet, s ez által nem engedik megszakadni a képzelet fonalát.Olyan sokszor hallottam „sok mesét néz a gyermek”.Hát igen, vajon melyik hasznosabb, a nézett vagy az olvasott, mondott mese. Mikor kerül szorosabb kapcsolatba a gyermek a felnőttel? Ha mondja a mesét, akkor a legszorosabb, vagy ha olvassa, de azt úgy, hogy élvezhető legyen a gyermek számára.   Nem kell a szülő színészi képességgel rendelkezzen ahhoz, hogy a gyermek ráfigyeljen.  A gyerek sokszor szembesül azzal, hogy ő még kicsi, és ezért sok mindent nem tehet meg (mert veszélyes), amit pedig szeretne. Jó érzés elképzelni, hogy veszélybe kerül, majd megmenekül, úgy, mint a mesehős. Egy óvodás gyermek számára, aki a felnőttekre van utalva, még nagyobb jelentősége van ezeknek a képzeteknek, amelyeket a mesékből is megkap.

A mese érzelmeket fakaszt, egy jó mesélés után, ahol a gyermek jól érezte magát, boldogan simul a szülőhöz, a felnőtthöz, és ez már nem érzelmi közömbösség. Gyakran eltűnődöm, hol a hiba, hogy örökké a technika csodáit tartjuk lényegesnek. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy elboldoguljunk a mai világunkban, de nem szabad elfelejteni, hogy mi is adja az igazi kapcsolatot a gyermekünkkel.  Válasszunk jó mesét a gyermeknek, ami fejleszt, ismeretet közöl, érzelmet kelt, tehát egy jó mesélő lehetőleg „jó” mesét mesél, megfelelő légkörben.

A mese észrevétlenül fejti ki hatását minden szinten, ösztönzi a gondolkodást, fejleszti a képzelőerőt, erősíti az önismeretet. Azt mondjuk, figyelj csak, most egy igaz történetet mondok! Meséljünk a gyermekünknek gyermekkorunkról igaz történetet és figyeljük meg milyen hatással van rá. Biztos vagyok benne, hogy másnap is azt fogja kérni mondjuk el még egyszer, mert érzelmileg hatott rá. Nem mindegy persze, hogy mit és hogyan mesélünk, de lényeg az, hogy meséljük. Meséljünk, mert az mind a gyermeknek, mind a szülőnek örömet okoz.

Miklós Anna